POZITÍV GONDOLATOK



GONDOLATAINK valójában nem mások, mint azok az adott szituációban rendszeresen megismételt kijelentéseink, melyekkel az adott szituáció számunkra kellemes, illetve kellemetlen hatásait kommentáljuk. Ha megfigyeljük ezeket a kommentárokat, azt tapasztalhatjuk, hogy végeredményben nem mások, mint egy nem igazán túl bő választék ismétlődő elemei, és - tartalmuk szerint - beállítottságuk akár pozitív de akár negatív is lehet. Tudnunk szükséges, hogy mint minden kimondott szó, így minden gondolat is rendelkezik egy bizonyos szintű és mértékű energiával pozitiv illetve negativ energiával.. Mivel a kimondott szó a gondolatinál nagyobb szintű és egyben erősebb energiát képvisel, így minden kijelentés igen jelentős energiatartalommal bír. A negatív kijelentések természetükből következően negatív energiát hordoznak, ezért ezek rendszeres ismétlése a negatív energiák táplálását eredményezi. A pozitív kijelentések pedig pozitív energiatartalommal telítettek, így ezek rendszeres ismétlése esetén a pozitív energia megtöbbszörözését érhetjük el. Kellő mennyiségű gondolati energia megfelelő telítettsége esetén materializálódhat (valóra válhat) az adott gondolat, akár pozitív, akár negatív telítettségű is volt az. Nagyon jó példa erre az a testsúlyával folyamatosan küszködő hölgy, ki a "Nem kérem, hisz így sem tudok a túlsúlyommal mit kezdeni!" kijelentéssel utasítja vissza a kínálást. Egyértelműnek látszik, hogy amíg a hölgynek ilyen - nyugodtan mondhatjuk, hogy negatív - kijelentései lesznek (túlsúlyával kapcsolatban), addig valóban túlsúlya is lesz. Tovább nehezítheti a helyzetet, hogy ily módon egyre több étel neve kerülhet be az általa létrehozott "hizlal" kategóriába, s e negatív jellegű programozás hatására, valóban hízni is fog tőlük.

Végeredményben tehát igaz, hogy különösen ártalmasak az általunk gyakran használt, hangosan is kimondott negatív gondolatok, de ne feledkezzünk arról sem meg, hogy - bár kisebb hatásfokkal -, de a ki nem mondott, negatív irányultságú gondolatainkkal is épp úgy hatékony - de negatív -, energiát gyűjtögetünk akkor, amikor negatív beállítottsággal gondolunk az eseményekre, vagy dolgokra. Pl. ilyenek félelmeink is: amikor félelmeink foglalkoztatnak, azok megvalósulásában egyáltalán nem kételkedünk - nagyon is hihetőnek tartjuk, hisz ezért félünk -, így e gondolatainkkal nem gördítünk akadályt a megvalósulás útjába, viszont a pozitív gondolataink megvalósulásával szemben általában van bennünk némi kételkedés, aggodalom, amivel a pozitív megvalósulás hatásfokát jelentősen leronthatjuk. Akár akarjuk, akár nem, minden gondolatunkkal - akár negatív akár pozitív irányultságú is az - egy ún. programozást végzünk tudatalattinkba. Ez a program itt raktározódik, és a gyakori - saját magunk vagy mások általi - ismétlés (kommentár) hatására beidegződéssé (reflexé) alakul át, vésődik be. Különösen gyermekkorban vagyunk fogékonyak az ilyen típusú programozásra, hisz ekkor még tudatalattink gyakorlatilag "tiszta lap", és bármit képes befogadni-elfogadni. Ezek a gyermekkorból hozott programok pedig kommentárjaink sűrű gyakorlásával, valamint éveink gyarapodásával egyre jobban megerősödnek bennünk.

E törvényszerűség felismerése, és főleg alkalmazása életünkben minőségi - méghozzá igen kedvező - változást eredményezhet, ha tudatosan használjuk pozitív irányultságú gondolatainkat. E viselkedésforma által megváltozhat kisugárzásunk, jobbíthatunk emberi kapcsolatainkon, sőt egész személyiségünk pozitív beállítottságúvá válhat, de hatékony eszközként működhetnek, pl. az önbizalom, az önbecsülés helyreállításában is, így életminőségünk nagymértékben jobbá válhat. A gondolati energia hatalmának felismerése és alkalmazása segíthet egy-egy tényleges cél elérésében, így közelebb kerülhetünk a szeretethez, és ez által a boldogsághoz, ami feltételezhetően nem csak a mi életcélunk. A legtöbb ember hajlamos azt hinni, hogy amiről nem tud, az nincs is. Viszont jó tudni, hogy a dolgok nem attól léteznek, mert mi tudunk róla. Következéskép azért mert mi nem tudunk róla, még létezhetnek.

A rossz beidegződések, szokásrendek "átprogramozását" legegyszerűbben a pozitív megerősítések kúraszerű alkalmazásával érhetjük el. Az említett kúrát mindenféleképpen az alábbi ajánlati sorrend betartásával célszerű véghezvinni:


  • döntsön arról, hogy valójában akarja-e a változást;

  • ismerje fel, jegyezze le az életét hátrányosan befolyásoló negatív kijelentéseit, jelzőit;

  • feljegyzett negatív kijelentések, jelzők helyettesítése pozitívra. Pl.:
    Negatív megerősítések: Na ezt biztosan nem tudom megszervezni! Rossz anya (apa) vagyok, mert...! Tessék, már megint milyen ügyetlen vagyok! Igaza van XY-nak, tehetségtelen vagyok! Képtelen vagyok ezt a feladatot elvégezni! Már megint nem sikerült! XY miért látja másként, mint én?
    Pozitív megerősítések: Jó szervezőkészséggel rendelkezem! Csodálatos anya (apa) vagyok, mert...! Lám milyen ügyes vagyok! Tehetséges vagyok! Képes vagyok a munkámat remekül elvégezni! Ebből a helyzetből is tanulok! Elfogadom az emberek másságát! Értékeim legtökéletesebb bírája én vagyok! Stb.

  • nap, mint nap használja pozitív megerősítéseit!

A megerősítések mindennapos használata végtelen egyszerűnek tűnik, de gyakran fogjuk tapasztalni, hogy még e tudatosság dacára sem működik úgy, ahogyan azt mi az első pillanatban elképzeltük. A működési rendellenesség mértékét akkor lehetne igazából lemérni, ha minden egyes saját magunkat negatívan bíráló megjegyzésünkért - külső ellenőrzés mellett -, pl. egy-egy szem babot kellene tennünk egy tálba. Eleinte az így összegyűlt, igen tekintélyes mennyiségű babkészletünk még egy bableves elkészítését is lehetővé tenné, de hát ez ekkor még - az elején - így van rendjén. Legyünk kitartóak, és főleg türelmesek önmagunkhoz! Rossz szokásaink, és reflexeink sem egy hét alatt alakultak ki, tehát ezek "átprogramozásához" ennél sokkal több időre lesz szükségünk. Még akkor is érdemes kitartónak lennünk, hogy ha már nagyon unjuk a bablevest! Ekkor talán már időszerű lesz áttérni a lencsére! :-))

Mindenesetre, amíg nem válnak reflexszé pozitív megerősítéseink, addig tudatosan figyelnünk kell helyes használatukra. A gyakorlati kivitelezést többféleképpen is elvégezhetjük, és ebben kb. annyi "biztos" módszer létezik, mint ahány ember van. Egyik embernél az egyik módszer alkalmazása vezet célhoz, míg a másik ember egészen más módszert tart bomba-biztosnak. De tapasztalataink szerint akkor a leghatásosabb, ha az alkalmazó személy felismeri jelentőségét, és teljes mértékben el tudja fogadni a módszert, valamint használata közben nem érez semmiféle belső ellenállást, illetve kételkedést, s főként hihetőnek tartja azt, amit kimond.

Tapasztalataink szerint a megerősítések akkor működnek a leghatásosabban, ha jelen időben, egyes szám, első személyben használjuk, pl. "Meg tudom tenni!" Viszont előfordulhat, hogy valaki számára, pl. a jövő idő használata sokkal megfelelőbbnek tűnne, pl. "Idővel (esetleg: ekkor és ekkor), meg tudom tenni!" Végeredményben talán ez is adhatna jó eredményt, de ismerjük fel, hogy ebben már eleve benne van a halogatás lehetősége, amit adott esetben ki is használ az ember, mert ember!

A megerősítések hatékonyságát azzal is fokozhatjuk, ha hangosan (nyugodt, társalgási hangerővel) ki is mondjuk azokat határozott, magabiztos és pozitív töltettel. De adott esetben a hang nélküli (magamban mondom) módszer is eredményes lehet, ha az adott körülmények között nincs lehetőség a "hangoskodásra". A lényeg, hogy a kijelentések mögött mindig ott legyen a meggyőződés és a határozottság. Pl. Tudom, hogy ez így és így van, és a későbbiek során is így lesz. A jónak tartott megerősítések rögzítését nem csak előre megtervezett, a minden nap azonos időben és helyen végzett gyakorlatok során végezhetjük el, hanem nap közben felhasználhatunk bármely erre alkalmas helyzetet, mint pl. egy utazást (lehet az tömegközlekedési eszközön végzett is), unalmas értekezlet (még témát is szolgáltathat). A lényeg, hogy: minden nap - ha lehet naponta több alkalommal is - tudatosítsuk magunkban pozitív megerősítéseinket tudva, hogy amit most teszünk, azt nem kötelező tennünk, mindezt önként tesszük életünk jobbítása érdekében. Végeredményben - s elnézést az átmeneti tegeződésért -: Te akartad, és e tevékenységed kizárólag csak a Te javadat szolgálja! Tudd, hogy - mint bárki más - Te is képes vagy pozitív gondolataidon keresztül cselekedeteidet pozitív irányba terelni, s ez által életminőséged pozitív irányban megváltoztatni, jobbá tenni.

Néhány példa arra, ahogyan a megerősítéseket végezheted:


  1. Meditáció közben: mélyen ellazult állapotban mond csendesen magadnak. Különösen jó közvetlen elalvás előtt vagy közvetlen ébredés után.

  2. Tükör előtt: nézz mélyen saját szemedbe, és mond el mindazokat a megerősítéseket hangosan, melyekre szükséged van! A tükör előtt végzett gyakorlattal elsősorban önbecsülésed, önbizalmad, valamint önmagad szeretetét erősítheted meg. Használd a saját neved, és használd e megerősítéseket az egyes szám első, második és harmadik személyekre is, alkalom és megérzés szerint.

  3. Magnóról hallgatva: mond fel az alkalmazni kívánt megerősítéseket magnóra, és játszd le magadnak e felvételt, amikor egyedül vagy. A felvételnél használd saját nevedet egyes szám első és második személyben. A lejátszásnál pedig mindig a számodra legkedvezőbbet válaszd.

  4. Írásban: ez az egyik legkönnyebben elvégezhető, de ugyanakkor talán az egyik leghatásosabb módszer, ugyanis az írott és olvasott szó nagyon nagy hatással van gondolkodásunkra, ezért az írott és olvasott szavak kétszeres energia töltettel hatnak. E megerősítési folyamat egyben - és valójában is -, egy igen mélyre ható tisztító folyamat is.
    Válassz ki egy megerősítést és írd le egymás után huszonegyszer, és közben tényleg gondold át azt, amit írsz (képzeld el, éld át). A megerősítés írásakor használd saját nevedet, és írd le egyes szám első személyben. Gondold át a szavak jelentését írás közben, és figyeld meg, hogy érzel-e bármilyen kételyt, vagy negatív érzést az írott szöveggel kapcsolatban. Ha bármilyen csekély negatív gondolat is megjelenik benned az írott megerősítéssel kapcsolatban, azonnal elemezd ki, hogy miért nem érzed igaznak az állítást.
    Ha a kiértékelés után úgy érzed, hogy sikerült helyretenned, folytasd a megerősítés írását, amíg készen nem leszel. Ha viszont a kiértékelés után is kétely maradt benned, akkor e megerősítést több kisebb elemre (különálló részre) kell bontanod, s minden egyes elemre vonatkoztatva külön-külön kell elvégezned írásban a megerősítéseket. Az eredeti (el nem végzett) feladathoz csak minden elem sikeres megerősítési ciklusai után térhetsz vissza.

  5. Emlékeztetők elhelyezése jól látható helyeken: Írhatsz megerősítéseket kézzel/géppel szépen díszített margóval, más rajzokkal... stb., hogy ha valahányszor látod és olvasod, mindig jó érzéssel meditálj rajtuk. Elhelyezheted bárhol, ahol gyakran látod (pl. az íróasztalodon, tükrön, fürdőszobában, szekrényajtón... stb.).

  6. Énekelve: írhatsz magadnak saját egyszerű dalokat, szövegéhez megerősítéseidet alkalmazva. A zene lazává tesz, a szöveg pedig tudatosít.

"De hát hiába mondogatom magamnak naponta többször is, hogy ügyes vagyok, ha nap, mint nap az ellenkezőjét tapasztalom!" Mondja kissé felháborodva a mindennapjait e módszerrel jobbá tenni kívánó személy. Felháborodása csak az első pillanatban látszik jogosnak, ugyanis amíg nem tisztázza és rögzíti az ember magában azt, hogy önmagát csak önmagához képest szabad tesztelnie, addig csak ilyen jellegű kudarcok érhetik. Vajon milyen eredmény születne, pl. abból, ha egy olimpiai bajnok tornász mozgáskészségét hasonlítanánk össze egy vadon élő majoméval? Abban ugye megegyezhetünk, hogy a majom bárminemű mozgáskészsége a természet adta normál képességéből fakad, neki ez alapjaiban adva van, így született. Ezért tornászunktól - ember lévén emberi képességekkel -, semmiféleképpen sem várható el ugyanaz a szintű mozgáskészség, hisz az átlagemberét ugyan messze meghaladó - de a majomét meg sem közelítő - mozgáskészségét mindössze tanulással-gyakorlással szerezheti, szerezhette meg. Nem is beszélve arról, hogy tornászunk testfelépítése egyáltalán nem a majoméval megegyező mozgássorozat igénybevételére lett tervezve, így annak teljes tárházát semmiféle gyakorlással nem sajátíthatja el. Ugyan így nem szabad az egyes embert sem egy másik emberhez, annak tulajdonságaihoz hasonlítani, hisz az egyes emberek igen eltérő képességekkel rendelkeznek, hisz mindenki más feladat ellátására jött e világra. Pl. én hiába is szeretnék bármilyen hangszeren játszani, ha egyszer már botfülűnek születtem. Gyakorolhatok én éveken keresztül, sőt hibáztathatom tanáraimat is, de hiányzó képességem semmiféle tanulással-gyakorlással sem lesz pótolható. Tehát önmagam, csak önmagamhoz hasonlíthatom, és adott esetben mindössze csak azt a kérdést kell önmagamnak feltennem, hogy: "Valóban minden tőlem telhetőt megtettem-e?" Ha e kérdésre egyértelműen igen a válasz, akkor nincs miért elégedetlennek lennem! Az elégedetlenség helyett a megelégedettség boldogító érzésének kell eluralkodnia rajtam, hisz teljes mértékben kihasználtam adott képességeimet, és a tőlem elvárható maximális teljesítményt nyújtottam! Ha viszont a feltett kérdésre adott válasz nem, akkor valóban van okom az elégedetlenségre, ugyanis ekkor önmagamhoz képest alulteljesítettem. Ez esetben feltétlenül szükséges utánajárni az alulteljesítés okának, majd ennek tisztázása után az így megtanult lecke birtokában - rossz érzéseimet elengedve - tovább kell lépni, hisz a már megtörtént dolgokat, eseményeket nem lehet meg nem történtté tenni, s különben is: a leckét immár megtanultam!

Ne feledjük, hogy minden ember önmagába véve is egy-egy külön csoda, s mindenkiben van(nak) még fel nem fedezett, rejtett képesség(ek)! Önben is van(nak)! Fedezze fel!


FEL A FEJJEL CSAK POZITIVAN KELL GONDOLKODNI . SOK SIKERT !